Római katolikus templomi esküvő II. rész
Templomi etikett házasulandóknak, vendégeknek – azaz templomi miheztartás.
Pontos megjelenés
Nincs rosszabb, mint az áhítatos templomi csendbe benyikorgó templomajtó hátborzongató hangja, amit ráadásul remekül felturbóz a templom akusztikája.
Ha meghívottként nem a vendégsereggel együtt érkezel, kötelező előbb odaérni, mint a szertartás kezdete, de várd meg, míg a násznép el nem foglalja az
esküvői hierarchia szerinti helyét a padsorokban – csak aztán ülj le, a sereg mögé.
A jegyespár ismerősei közül sokan teszik tiszteletüket a templomi szertartáson – még ha a lakodalmi dínomdánomra nem is lettek meghívva –,
hogy megcsodálhassák a mátkapárt,
együtt örüljenek a boldogságuknak, és gratulálhassanak az esketés végén. Számukra is elengedhetetlen a pontos megjelenés.
Nem részletezem a házasulandók pontos megjelenésének fontosságát. ☺
Ééés, sem a vőlegénynek, sem az arának nem illik az oltár előtt meggondolni a dolgot, és csapot-papot faképnél hagyva elszelelni, mint ama bizonyos Oltári nő…
Szerencsére ritkán fordul elő, hogy a menyasszony és/vagy a vőlegény visszakozik. (Ha megfordul a fejünkben, mindenképpen mérlegeljünk! Inkább egy botrány,
és rengeteg kidobott pénz, vagy később esetleg egy csendes válóper – még mindig „idejében”?)
A templomi dekoráció, virágdíszítés helye
- templomkapu
- templomkert
- előtér
- altemplom
- templomajtó
- padsorok
- oltár
Legyen bármilyen stílusú az esküvőtök, a templomi díszítést ajánlott visszafogni. Nem csak azért mert a templomot, akár a menyasszonyt nem illik túlöltözni,
hanem mert a modern, laza, csillogó, extrém, neadjisten „csicsa” dizájn éppen azt a hangulatot, aurát, azt a templomi esküvői varázst törheti meg, mely miatt
olyan mesebeliek és bensőségesek a templomi szertartások.
Kötelező
- tiszteletteljes viselkedés, nem csak a más vallásúak tekintetében
- a helyhez illő öltözet: a fedetlen váll, a mély dekoltázs és a mini menyasszonyi ruha tabu – a menyasszonyi stóla, boleró pompás, elegáns megoldás!
Fontos
Vendégként, ha kisgyerekkel veszünk részt a ceremónián, bármilyen magas cukiságfaktorral bír a csemete, ne engedjük, hogy megzavarja az esketést.
Ez nem az ő ideje! Kivéve persze, ha a lurkó az ifjú pár gyermeke – ez teljesen más lapra tartozik.
Csak olyan korú és habitusú gyermek legyen koszorúslány, rózsaszóró, gyűrűhordozó, aki nem ijed meg a saját árnyékától, de nem is bújt bele ezer ördög,
különben előfordulhat, hogy a násznéppel közös programként a padsorok között kúszva keressük az elhajított jegygyűrűket. (Nem városi legenda – megtörtént eset.)
Az teljesen rendben van, ha a templomból kilépő párt megszórjuk rizzsel, hogy termékeny és gazdag legyen a frigy, de ne okozzunk kötőhártya sérülést!
A cél nem az ifjú pár eltalálása, lebombázása, hanem a (lehetőleg felülről érkező) rizszápor.