Vissza a bejegyzésekhez

Halász Éva és a csipkék világa

 

Mióta foglalkozol divattervezéssel; miért pont esküvői, alkalmi ruhák tervezésének irányában haladtál?

Huszonnégy éve foglalkozom divattervezéssel. Főiskola után gyakorlatilag szinte egyből elkezdtünk csinálni egy brandet az egyetemi társakkal, amit tizennyolc évig csináltam és hat éve pedig a saját márkámat. És miért pont esküvői irány? Az elején mi egy nagyon kosztümös, business-casual kategória voltunk, ami akkor egy nagy hiányterület volt Magyarországon. Ilyen stílusú ruhákat kezdtünk el gyártani, csinálni, tervezni, majd a vásárlórétegünk abba a korba került, hogy elkezdett férjhez menni. Akkor Magyarországon még nem is voltak designer esküvői ruhák, hanem gyakorlatilag csak a klasszikus kölcsönzősek; viszont akinek kicsit több és más igénye volt a ruhákat tekintve, az megkeresett minket. Aztán mi is beleszerettünk ebbe a területbe, napról napra egyre ügyesebbek lettünk, s ez lett a szerelem.

 

Számodra mi adja a legfőbb inspirációt az alkotás során?

Engem a vásárlók inspirálnak a legjobban. Az a fajta tervező vagyok, akinél a legfontosabb, hogy saját magam fogadjam a vásárlót, és foglalkozzam vele. Tehát mi nem ruhákat gyártunk nagy mennyiségben, szériában; sokkal inkább a lelkét szeretném megfogni a tervezésnek és azáltal, hogy én vagyok a szalonban elsődlegesen, sokkal közelebb kerülök a vásárlókhoz és az igényeikhez is. Nagyon sokszor megesik, hogy miközben egy menyasszonynak tervezem a ruhát, addig nekem már másik hat ruha jut eszembe és van úgy, hogy a következő kollekcióban ott vannak az előző évek menyasszonyai is.

 

 

Fontos számodra a személyes kapcsolat kialakítása a menyasszonnyal. A közös tervezés milyen mértékben van jelen, hogyan helyezkedik el egymás mellett a tervezői gondolkodás, és a menyasszony igényeire való fókuszálás?

Huszonéves tapasztalattal az ember nagyon sok mindent megtanul. Tudok nemet mondani, tényleg csak olyan ruhát csinálok meg, amivel én is tökéletesen azonosulok, illetve amelyről úgy gondolom, hogy a lehető legjobb ruha a menyasszony számára is. A legjobb reklámfelület a menyasszony, mert ha egy menyasszony elégedett, akkor gyakorlatilag sugározni fog és még másik öt embert is meggyőz arról, hogy Halász Évát válasszon az esküvőjére. Megpróbálok idomulni a vásárlói igényekhez, de azért irányítok is, hogy a végeredmény olyan legyen, amit tervezőként elképzeltem; mindezt anélkül, hogy a menyasszony azt érezné, hogy megerőszakolom a vágyait, álmait, gondolatait - mert nem ez a célom. Ha annyira sajátos az elképzelése, amivel én nem tudok azonosulni, akkor inkább nemet mondok; ha pedig igent, akkor tényleg benne van egyfajta finom alakítás. Volt már olyan menyasszonyom, aki a tervezés végén azt mondta, hogy ez pontosan az a ruha lett, amit ő elképzelt, ugyanakkor teljesen Halász Éva.  

Valóban, a tervezők egyik legnehezebb feladata, hogy a saját tervezői gondolkodásukat összhangba hozzák a vásárlói igényekkel…

Igen, ez egyébként nagyon érdekes, mert én még abban az időszakban végeztem az egyetemen, amikor a ruhatervezés arról szólt, hogy minket gyári tervezőnek képezzenek ki. Gyakorlatilag, akkor szűnt meg az összes gyár, amikor lediplomáztam és csak bérmunka volt. Egy nagyon jó mester mellett végeztem, akinél elsődleges szempont volt a funkcióra való fókuszálás; ez a hozzáállás mutatta meg, hogy például egy tervnek mennyire van realitása, mivel papír alapú tervezésnél olykor el lehet szállni a csillagos égig. Én nem képző, hanem iparművész vagyok, és a kettő között lényeges különbség van: én hordható divatot teremtek, a képzőművész pedig megteheti azt, hogy például látványt, hangulatot, színpadot tervez meg egy ruhában.

 

Annak érdekében, hogy a menyasszony tökéletes magabiztossággal viselje a ruhát, milyen tényezőket kell figyelembe venni az esküvő, a házaspár és a ruha szempontjából?

Ha hozzánk bejön egy menyasszony, akkor elbeszélgetünk arról, hogy mikor, hol van az esküvő és milyen hangulatot képzel el magának. Ez nagyon meghatározza a ruhaválasztást, mert például egy erdőben rendezett esküvőre más jellegű ruhát ajánlok, mint egy Bazilikában kezdődő és egy elegáns kastély-feeling történetben végződő esküvőre. Ha tervezünk is ruhát, akkor is megkérem a menyasszonyt, hogy nézzünk meg egy párat a kollekcióból, mert teljesen máshogy néz ki az ember utcai ruhában, mint esküvői ruhában. Ráadásul a ruhák mindenkin elkezdenek „viselkedni”, illetve nem is a ruhák viselkednek, hanem az, aki hordja. Ez már nagyon sok irányt ad az embernek, hogy merre kellene elindulni és, hogy miben fogja tényleg jól érezni magát a menyasszony. Egyébként nagyon érdekes, mert van olyan menyasszony, aki felvesz egy óriási tüllszoknyát és gyakorlatilag úgy közlekedik benne, mintha egész életében abban járt volna; van, aki álmodik egy nagy tüllszoknyáról, felveszi és nem tud vele azonosulni. Azt tudni kell a ruháimról, hogy nem spóroljuk ki belőlük az anyagot. Nincsenek abroncsok, nincsenek befeszített dolgok, amiktől eleve kényelmetlenül éreznéd magad; egy esküvő úgy legyen a te napod, hogy egy csomó dolog lesz, ami miatt izgulni fogsz, ami miatt feszélyezett vagy; a ruha ne legyen akadály. A ruha legyen egy olyan dolog, amiben huszonnégy órán keresztül is jól érzed magad. Sok esküvőn ott is vagyok, van egy-két olyan menyasszony, akivel annyira összehangolódunk a hónapok során, hogy nincs szívem nemet mondani, ha meghív az esküvőre. És ott az egy nagyon jó visszaigazolás, amikor látod a saját ruhádat tizenórán keresztül működni. Sokat tanul az ember abból, hogy látja, mi az, ami jó és mi az, ami nem. Nem nagyon erőltetek rá semmit a menyasszonyra, mert próba közben látom a reakciókat, hogy miben érzi jól magát, és ahhoz képest rakom össze a ruhát.

 

Mesélnél a legemlékezetesebb ruhatervezésedről, esküvői élményedről?

Nekem az a legizgalmasabb, amikor a barátaimat adom férjhez, mert az egy teljesen más szerep. Idén volt az egyik legemlékezetesebb, leginkább hozzám közel álló esküvő. Egy barátom már évek óta nézegette, simogatta a ruháimat és mondta, hogy ő már soha többet nem megy férjhez, mivel volt már férjnél. De az életben vannak olyan csodák, hogy érettebb korban is eljöhet a nagy szerelem. Egy tökéletes fizikai adottságokkal megáldott, érettebb korú nőnek lehet még egyszer egy igazán vagány ruhát csinálni, ami mondjuk nem fehér, hanem kicsit színes… Én még életemben nem voltam olyan esküvőn, ahol ennyire éreztem volna a boldogságot, amikor átéled azt, hogy egy olyan esküvőn vagy, ami kicsi, családias, visszafogott, mint maga a pár. Azt a mosolyt, azt a mindent, amit akkor megéltem, ritkán élem meg. Érdekes, hogy annál a ruhánál éreztem is, hogy a saját lelkemet adom bele, mert még inkább valakinek szól. Azt hozzáteszem, hogy javarészt tényleg próbálok egy kicsit a barátnőjük is lenni a menyasszonyoknak, tehát a ruhánál egy kicsit többet adni nekik.

 

 

Milyen tanácsokat adnál most házasulandó menyasszonyoknak a ruhaválasztást (és akár mást J) tekintve?

Mindenki a saját személyiségéhez válasszon ruhát. Mindig meglepődöm azon, hogy amikor valaki ruhapróbára jön, akkor még hozza az udvartartást is. Úgy gondolom, hogy valószínűleg azért vagyok itt a szalonban, mert én tudom a legjobb tanácsot és segítséget adni. Egyáltalán nem baj, ha jön a barátnő, anyuka, csak mindenki tudja a saját szerepét. Azt szoktam javasolni a menyasszonyoknak, hogy az első ruhapróbára jöjjön egyedül, amikor csak válogatunk, nézegetünk, így sokkal gyorsabban haladunk, mielőtt eljutunk a döntés előtti két-három ruhához. Inkább a döntés napjára hozza el azt a két-három embert, akik tényleg ismerik és segíteni tudnak, mert egyébként kavar lesz.

Másik fontos tanács: Sok menyasszony gondolja úgy, hogy a tervezői ruhák megfizethetetlenek. Egyrészt sokunknál (tervezőknél) kölcsönözhető a mintakollekció, ami tényleg nem drágább, mint egy átlagos kölcsönöző. Nálunk viszont ott van az a rugalmasság, hogy jobban odafigyelünk a ruhákra, ha például sérülés van, egyből beállítunk egy új darabot. Tehát ad a menyasszonynak egy biztonságot és árban sincs akkora különbség. Ugyanezt mondom a készített ruhákra is, amik persze, drágábbak, mint egy sztenderd kölcsönzés; de gondoljuk végig azt, mi van akkor, ha kettő vagy négy vendéggel kevesebbet hívunk? Mert sokszor van a vendéglistán olyan, akit azért hívunk meg, mert „muszáj”, viszont azzal a százezer forinttal már lehet egy olyan ruhánk, ami a mi elképzelésünknek, a mi alkatunknak megfelelő.

Továbbá, sokféleképpen dolgozunk ebben az iparágban. Az abroncsos ruhák azért vannak kitalálva, mert ki egy csomó anyag ki van spórolva belőlük. Nálunk például egy tüllszoknyában minimum benne van harminc, de gyakran ötven méter tüll is, ami gigantikus mennyiség. Persze ennek az ára is más. Viszont bármilyen nagy tüllszoknyát csinálunk, ebben el tudsz menni egyedül a mosdóba, le tudsz ülni egy székre, anélkül, hogy felcsapódna a szoknya. Nem mindegy, hogy az esküvőd napján hogy érzed magad; amiatt kell feszengened, hogy a ruhád is kényelmetlen, vagy pedig jól tudod érezni magad. Én nem tudom elképzelni, hogy az esküvőm napján két ember segítségét kelljen igénybe vennem ahhoz, hogy elmenjek a mosdóba. Ezek olyan dolgok, amiket nem szoktak végiggondolni az emberek. Abroncs nélkül más a szoknya látványa, máshogy viselkedik például egy fotón is. Volt például egy olyan menyasszonyom, aki azért döntött mellettem, mert a ruháim mennyire jól „viselkednek” a fotókon. Erre például nem is gondolsz, de ez is hozzá tartozik, mivel a fotót őrzöd meg életed végéig.

 

Mit gondolsz, miért fontos esküvői készületek előtt ellátogatni az Őszi Esküvő Kiállításra? Mivel készülsz az Őszi Esküvő Kiállításra (például új kollekció, divatbemutató)?

Én földhözragadtabb vagyok. Mindamellett, hogy használom a modern kommunikációt és részese vagyok ennek a felgyorsult világnak, pontosan a nyomtatott média és a kiállítás is arról szól nekem, hogy egy leheletnyire lassuljunk vissza. Megvan egy nagyon jó varázsa az egésznek. Amikor elmész egy kiállításra, vagy a kezedbe veszel egy magazint, ott egyben össze van gyűjtve az egész történet. A kiállításon úgy tudsz egy pár órát kalandozni, hogy belekerülsz egy mesevilágba. Továbbá fogadjunk el egy nagyon fontos dolgot. Én kevésbé használok manipulált, retusált képeket, mert szeretem, ha gyakorlatilag egy ellőtt pillanat is önmagában tökéletes, tehát amikor a ruha azt adja, amit ad. Sokaknál látom, hogy gyönyörű szép fotók vannak, de amikor elmegy az ember a szalonba, akkor köze nincs a ruhának a képhez. Az esküvő kiállításon viszont ott van a lehetőséged arra, hogy egy pillanat alatt eldöntsd, élőben is olyannak érzed-e, mint amilyen képet láttál a ruháról, majd elmenj a szalonba személyesen. Ugyanez igaz bármire, akár egy dekorra, tortára; sokkal hitelesebb lesz élőben és emiatt nagyon fontos a kiállítás. Időpontban is rendkívül jó, ez a novemberi időszak a nézelődés, keresgélés időszaka, tehát kényelmesen lehet készülni az esküvői szezonra. Az új kollekcióm bemutatása is a kiállításon kezdődik majd.

 

+1 Kérlek, fejezd be a következő mondatot: „Számomra az Őszi Esküvő Kiállítás…”

Számomra az Őszi Esküvő Kiállítás hiányozna az életemből, ha nem lennék ott.